Debreceni Nagyerdőért Egyesület

A Vigadó vigadalmai

6225872223_808df46310_zAmikor én még fiatal voltam, csak egy Vigadó nevű épület, pontosabban vendéglátó ipari egység volt Debrecenben, mégpedig az, amelyik azóta is méltóságteljesen áll a Nagyerdei Gyógyfürdő ma már fedett új szárnya mellett.

Később aztán a Csónakázó tó partján megépült a másik, az Új Vigadó, valószínűleg ekkor kapta az eredeti Vigadó a Régi jelzőt. Mindenesetre az én emlékeimben csak a régi hely szerepel. Akkoriban – azaz a 60-as évek vége felé – nagyon sokszor megfordultunk ott, különösen a kerthelyiség zöld székein, és a táncparketten kedves barátnőimmel, osztálytársaimmal.

Mindig kellemes zene szólt, udvarias pincérek szolgálták fel az ételt és italt, és ugye, nem utolsósorban ismerkedni is lehetett ott. Sokszor a strandolás után egyenesen oda vettük az irányt, ez legfőképpen akkor történt, ha nem volt különösebb célunk – vagy ha úgy tetszik: „hátsó szándékunk” -, ám ha úgy gondoltuk, hogy esetleg megismerkedhetünk valakivel az este folyamán, akkor inkább hazaugrottunk, s átöltöztünk, mielőtt „bevetésre” indultunk. (tovább…)

Vidámparki vidámságok

(Kenyeres Ilona írása)

4284775248_b95f02cf3b_zGyerekkoromban én is nagyon szerettem a Vidámparkot.

Különleges programnak számított, ha a szüleim elvittek oda, ahol nemegyszer találkoztam néhány osztálytársammal is, s együtt adtuk át magunkat az önfeledt szórakozásnak. Hiszen a Vidámpark – különösen gyerekfejjel – a csodák tárháza volt. Felülhettünk egy igazi repülőre, mely egy dombon állt, s természetesen nem ment sehová, de mi elképzeltük, hogy éppen Meseországba indul velünk, ahová megérkezvén már át is szállhattunk egy másik „járgányra”, ahol lovacskák, hintók, s egyéb alkalmatosságok mentek körbe-körbe velünk, miközben nagyokat nevettünk magunkon és egymáson.

A ringlispílre nem mertem soha felülni, ugyanúgy a hullámvasútra sem, csak szent áhítattal néztem azokat a gyerekeket, akik – az én szememben legalábbis –halált megvető bátorsággal sikongattak a kígyóként fel-alá sikló, vonagló gyors vasút üléseiben. Érdekes módon, a dodzsemmel szemben nem voltak fenntartásaim, nagyon élveztem, amikor egymásnak ütköztünk a gumis lökhárítókkal felszerelt kis autókkal. (tovább…)

A Klinikák fái alatt…

Nagyerdei visszaemlékezéseim következő helyszíne a Debreceni Klinikák, pontosabban annak az egyik osztálya.

800-p5111386

A kép forrása: http://epiteszforum.hu

Az köztudott, hogy az egészségügyi intézményekről az embereknek általában nem a pozitív élmények villannak be legelőször. Természetesen nekem is voltak felejthető emlékeim a gyönyörű Nagyerdő sudár fái között elterülő klinikai épületekről, történetesen, amikor édesanyámat öt héten keresztül ápolták ezen a helyen. Személyes, és soha el nem felejthető élményeim közé tartozik viszont a fiam és a lányom születése, melyek örök életre kitörölhetetlen emlékeim maradnak, éppúgy, mint a saját, úgymond újjászületésem időpontja is. 

Az pedig 11 éves koromban történt, amikor is vakbélgyulladással kerültem be a gyermekklinika egyik kórtermébe. Igaz, nem a saját lábamon gyalogoltam odáig, hanem mentő vitt, ugyanis a vakbelem már a perforációhoz közeli állapotban volt. Akkor bizony nem nagyon tudtam szemügyre venni a hűs árnyat adó klinikai fákat, később azonban, a lábadozás napjaiban nagyon szívesen időztem a fák alatti padokon, családtagjaimmal, no és kis betegtársaimmal beszélgetve. (tovább…)

Strand utáni vigalmak

palma-presszoElőző visszaemlékezéseimben a régi jó Nagyerdei Strandról ejtettem néhány szót, most viszont arról írnék, hová is mentünk sokszor – különösen hét végén – amikor, sokszor csapatostul elhagytuk a medencék világát.

Két szórakozóhely is kínálta magát a napozásban és úszásban elfáradt ifjúságnak. Az első rögtön a Régi – később pedig a Csónakázó tó melletti Új – Vigadó, és kissé távolabb a Pálma Eszpresszó. A Pálma egyébként a kedvenc helyünk volt, máskor is felkerestük, nem csupán a strandról hazafelé menet. Emlékszem, amikor elballagtunk a Bethlenből – 1967-ben – első utunk ide vezetett. Igen kellemes, kulturált hely volt, udvarias kiszolgálással – ez a mai napig is így van egyébként, ám ami már sajnos nemigen tér vissza, az az élőzene varázsa. Akkoriban egy zongora, egy dob, egy gitár, s egy énekes már elég volt a jó hangulathoz. A tánczene hallatszott a teraszon is, ahol ugyancsak telt ház volt szép nyári estéken. (tovább…)

Nagyerdő Debrecen

NagyerdőA debreceni Nagyerdő nemcsak egy természetvédelmi terület, és nem is csak egy pihenő- és szórakozóhely. A Nagyerdő Debrecen tüdeje! Ezért fontos a Debreceni Nagyerdő értékeinek megóvása, a környezettudatos használata, és e szemlélet széleskörű eljuttatása az emberekhez.
Ezt a feladatot tűzte ki célul egyesületünk a Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület.

Mit tud tenni a Nagyerdőért egy újonnan létrejött egyesület?

Hisszük, hogy sokat!
Tagjaink és a sok segítőkész természetet szerető embertársunk segítségével felkutatjuk azokat a problémákat, amelyek veszélyeztetik a területet. Legyen az illegális szemétlerakás, vagy az állat- és növényvilágot veszélyeztető körülmény. Az ilyen jellegű problémákra megoldásokat keresünk és találunk közösen a jelenlegi és a leendő szakmai partnereinkkel, szakembereinkkel. A szakembercsapat által meghatározott teendők elvégzésében szintén tevékenyen részt vállalunk. Nagyerdő Debrecen

A környezettudatos gondolkodásmód népszerűsítése, az élhető környezet megőrzése érdekében programokat, tájékoztató, és nevelő előadásokat szervezünk fiataloknak, családoknak, és gyerekeknek egyaránt. A programok megvalósításánál nagy segítségünkre vannak azon helyi debreceni, és megyei civil szervezetek, akikkel már sikerült a kölcsönös, jó kapcsolatot kialakítanunk. Továbbra is kutatjuk a lehetőséget, és minél több szervezettel vesszük fel a kapcsolatot a nemes cél elérése érdekében.

Milyen támogatásra számítunk Öntől?

(tovább…)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!