1.0Debreceni Nagyerdőért Egyesülethttps://nagyerdoert.cafeblog.huDebreceni Nagyerdőért Egyesülethttps://nagyerdoert.cafeblog.hu/author/debreceni_nagyerdoert_egyesulet/<p><em>(Kenyeres Ilona írása)</em></p> <h3><strong>A debreceni, nagyerdei strand gyerekkorunkban fogalom volt számomra és a velem egy udvarban lakó Attila, Jutka és Kati számára.</strong></h3> <p><strong><a href="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/02/nagyerdei-furdo-1.jpg"><img class="alignleft wp-image-22" src="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/02/nagyerdei-furdo-1.jpg" alt="A régi strand" width="345" height="232" /></a>Általában csak vasárnap jutottunk ki, természetesen szüleinkkel együtt</strong> – hiszen annak idején még nem volt szabad szombat, tehát csupán a hét utolsó napján áldozhattunk eme szenvedélyünknek, mégpedig a szokásos reggeli szentmise-penzum lerovása után. Már a strandlátogatást megelőző nap nagy izgalomban telt, hiszen tudtuk, milyen élmények várnak majd ránk vasárnap, így már szombat este elkezdtük a vajas kenyerek, a paprikák és a paradicsomok becsomagolását.</p> <p><strong>Másnap aztán, amint némi, jegypénztár előtti sorban állást követően beszabadulhattunk</strong> a felhőtlen, egész napos szórakozást nyújtó „objektum”-ba, már csak a Tejivót és a fagylaltos standokat kellett megcéloznunk. Az udvarban lakó gyerekekkel együtt – akik szintén az én szüleim gyámsága alatt álltak ezen a szép napon - kezdtük meg a rohangálást, melynek első állomása a kabinsor volt.<!--more--></p> <p><strong>Alig vártuk, hogy végre valahonnan előkerüljön a fehér köpenyes kabinos néni</strong>, aki által megnyílik a mennyország kapuja, azaz a parányi, ülőrésszel is ellátott kabin ajtaja, ahol pár másodperc alatt át is öltöztünk, és már rohantunk is a gyerekmedencébe. Akkoriban még nem tudtam úszni, így vagy egy kerek úszógumi segítségével, vagy egy Csehszlovákiából, a rokonlátogatásaink alkalmával hozott gyönyörű felfújható krokodil hátán kezdtem meg a pancsolást.</p> <p><strong>A hangosbemondóból hallatszó tánczenét időnként megszakította egy-egy személyes „üzenet”</strong>, mely szerint Pistát Éva, vagy Máriát Géza várja a bejáratnál, esetleg a meleg- vagy hideg vizes, netán a hullámmedencénél. Néha bizony az is előfordult, hogy egy elkallódott kisgyerek várta megszeppenve a stúdiónál a rá nem éppen megfelelően vigyázó felnőtt hozzátartozóját, vagy éppen a szülő kereste kétségbeesetten a gyereket, aki valamilyen úton-módon kicsúszott a fennhatósága alól.</p> <p><strong>De szerencsére soha nem volt komolyabb baj, mindenki épségben előkerült, és nagy egyetértésben hallgatták tovább a teljes hangerővel sugárzott egykori slágert: a Pancsoló kislányt…</strong></p>rich