1.0Debreceni Nagyerdőért Egyesülethttps://nagyerdoert.cafeblog.huDebreceni Nagyerdőért Egyesülethttps://nagyerdoert.cafeblog.hu/author/debreceni_nagyerdoert_egyesulet/<p><a href="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/05/palma-presszo.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-41" src="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/05/palma-presszo-300x174.jpg" alt="palma-presszo" width="300" height="174" /></a>Előző visszaemlékezéseimben a régi jó Nagyerdei Strandról ejtettem néhány szót, most viszont arról írnék, hová is mentünk sokszor – különösen hét végén – amikor, sokszor csapatostul elhagytuk a medencék világát.</p> <p><strong>Két szórakozóhely is kínálta magát a napozásban és úszásban elfáradt ifjúságnak.</strong> Az első rögtön a Régi – később pedig a Csónakázó tó melletti Új – Vigadó, és kissé távolabb a Pálma Eszpresszó. A Pálma egyébként a kedvenc helyünk volt, máskor is felkerestük, nem csupán a strandról hazafelé menet. Emlékszem, amikor elballagtunk a Bethlenből - 1967-ben – első utunk ide vezetett. Igen kellemes, kulturált hely volt, udvarias kiszolgálással - ez a mai napig is így van egyébként, ám ami már sajnos nemigen tér vissza, az az élőzene varázsa. Akkoriban egy zongora, egy dob, egy gitár, s egy énekes már elég volt a jó hangulathoz. A tánczene hallatszott a teraszon is, ahol ugyancsak telt ház volt szép nyári estéken.<!--more--></p> <p><strong>Emlékszem, egy alkalommal olyan sokan összegyűltünk a baráti társaságból, hogy a terasz egyik asztalánál már nem fértünk el</strong> mindnyájan, így miután néhány pótszéket kerítettünk, a fele „banda” az asztal körüli második sorban tudott csak leülni. Általában a sör és a fagylalt fogyott leginkább, s a kiszűrődő zene hangjaitól sokszor mi is kedvet kaptunk az énekléshez, különösen a Beatles együttes számait, s a kor ismert magyar táncdalait részesítettük előnyben. Éjfél után aztán már kíséret nélkül is énekeltünk. Volt ott minden: a Kislány a zongoránál címűtől kezdve a Fehér sziklákig, válogatás nélkül mindent „vokáloztunk” egymásnak.</p> <p><strong>Egyszer záróra után még nagyon nem akaródzott egyikünknek sem hazamenni,</strong> kitaláltuk hát, hogy a Pálmától versenyt futunk a Régi Vigadóig a sétányon. Időnként ugyan meg kellett állnunk a röhögés miatt, de végül csak célhoz értünk, élünkön az akkor még Debrecenben élő, későbbi fővárosi színésszel, Heller Tamással.   Ennek a fergeteges, éjszakába nyúló estének aztán számomra meglett a böjtje, ugyanis mivel nem értem haza időben, a szüleim másnap nem engedtek ki a strandra. Nagyon fájó büntetés volt…</p> <p style="text-align: right">Kenyeres Ilona</p>rich