1.0Debreceni Nagyerdőért Egyesülethttps://nagyerdoert.cafeblog.huDebreceni Nagyerdőért Egyesülethttps://nagyerdoert.cafeblog.hu/author/debreceni_nagyerdoert_egyesulet/Biogalos „múltam”<p>(Kenyeres Ilona írása)</p>
<p><strong><a href="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/06/13457639_10204745021025374_469146358_n.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-48" src="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/06/13457639_10204745021025374_469146358_n-300x188.jpg" alt="Nagyerdő" width="300" height="188" /></a>A <a href="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/2016/02/24/az-en-nagy-nagyerdom/">Nagyerdővel kapcsolatos emlékeim</a> sorából semmiképpen sem hagyhatom ki azt az egy csodálatos évet, amelyet az akkori Biogal Gyógyszergyárban töltöttem</strong> - amikor még nem tudtam, mi leszek, ha nagy leszek. ..</p>
<p><strong>Igaz, hogy egy szép kerek erdő közepén nem éppen egy gyógyszergyár képe villan fel elsőne</strong>k a meséskönyveket lapozgató gyerekeknek – no és valljuk be őszintén, nekünk sem. Na de ha már annak idején úgy döntöttek az ítészek, hogy egy ilyen vegyi üzemet pont erre a részre, a Nagyerdő szívébe, a klinikák szomszédságába telepítenek – feláldozva ezzel jó néhány szép és értékes fát, valamint az erdő csendjét, és tiszta levegőjét - akkor a városvédők és a természetszeretők szava sajnos nem sokat ér. <!--more--></p>
<p><strong>Na de tegyük félre a morgolódást,</strong> már csak azért is, mivel a tényeken azzal úgysem lehet változtatni, és emlékezzünk… A hatvanas évek vége felé jó sorsom a Biogalba vezetett, méghozzá azon belül is a kereskedelmi főosztály szigorú főnökének előszobájába, ahol titkárnőként igen komoly feladatokat kellett ellátnom. Történetesen: viráglocsolás, levelek iktatása, telefon felkapása – amennyiben éppen csörög -, valamint – szigorúan magánszorgalomból - az anyag- és a kereskedelmi osztály dolgozóinak meglátogatása. Ez utóbbi a főnök távollétében zajlott..</p>
<p><strong>Nagyon megszerettem a biogalos társaságot</strong>, köztük is leginkább Minya Bandit – az anyagosztály vezetőjét, no és Piskolti Katit, akivel reggelente a klinikától hol gyalog, hol villamossal igyekeztünk a Pallagi úti bázisra. Akkoriban ugyanis még azon az úton is járt villamos. Nyáron általában gyalogoltunk, télen azonban inkább megvártuk a „tuját”, mivel akkoriban még igen kemény, hideg telek voltak, s bizony a csípős hideg és a lefagyott út nem kedvezett sem nekünk, sem pedig a csizmánk sarkának. Nemegyszer én mentettem meg Katit az eséstől – ő ugyanis tűsarkú csizmában egyensúlyozott a korcsolyapályává fagyott erdei úton. <a href="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/06/13454160_10204745022745417_1073221653_n.jpg"><img class="aligncenter wp-image-49 size-full" src="https://nagyerdoert.cafeblog.hu/files/2016/06/13454160_10204745022745417_1073221653_n.jpg" alt="Nagyerdő Debrecen" width="480" height="300" /></a></p>
<p><strong>Nyáron viszont csodálatos volt ez az út.</strong> Reggelente gyalog bandukoltunk a munkába, visszafelé viszont – fürdőruhával a táskánkban – már villamossal „száguldottunk” kedvenc helyünkre: a strandra, ahonnan záróra után egyenes út vezetett a Pálma cukrászdába, vagy a Vigadóba. Életem egyik legszebb időszaka volt az az egy év, amit a Biogalban töltöttem – a régi kollégákkal pedig, közel fél évszázad elteltével, a mai napig is tartom a kapcsolatot.</p>rich